Galambdúc Vendégház - Olcsó, színvonalas szálláshely, kiadó apartmanok az Őrségben, a falusi turizmus, a természet kedvelőinek, egész évben.

Az Őrség

Az osztrák-szlovén-magyar hármashatár térségében elhelyezkedő Őrségről elmondható, hogy talán nincs még egy olyan tája Magyarországnak, ahol ember és természet ilyen harmonikusan illeszkedne egymáshoz.

A tájegység onnan kapta elnevezését, hogy a honfoglalás ideje óta határőrvidék szerepét töltötte be, ahol a nemesi kiváltságokat élvező őrállók védték az ún. gyepűt, a határsávot.

Szelíd dombvidék e táj, haragoszöld fenyvesekkel, bükkösökkel, üde zöld kaszálókkal, láprétekkel, szép tavakkal, a völgyek mélyén csordogáló, kristálytiszta vizű patakokkal, zsindelytetős ódon faházakkal, barátságos emberekkel.

E terület az ország egyik gombákban leggazdagabb térsége, és itt található hazánk legnagyobb lepke faunája is. A védett növényfajok száma 100 felett van. Az erdőkben vaddisznók, őzek, szarvasok és rókák élnek. A természeti környezetet az Őrségi Nemzeti Park védi.

Mindemellett kiemelkedő néprajzi, kultúrtörténeti értékeket hordoz ez a vidék.

Az Őrségre jellemző sajátosság a dombtetőkre épült szétszórt házcsoportokból álló, ún. "szeres" településszerkezet, melynek kialakulásában a domborzati viszonyok, a völgyekben összegyűlő sok csapadék miatti lápos területek, és a védelmi célok játszottak szerepet.

Az ősi építkezés legfőbb anyaga a fa volt, a tetőt pedig zsúppal fedték és kontyolták. Legismertebb lakóháztípusai a "füstöskonyhás" házak, illetve az úgynevezett "kerítettházak". Később, a tégla építkezés elterjedésével alakultak ki a rövid tornácú, úgynevezett "kódisállásos" épületek. Az Őrségben a történelem során a kővárak építése nem volt jellemző, ezek szerepét a részben ma is álló, alapjaiban Árpádkori, erődszerű templomok vették át. A népi faépítészet remekei a haranglábak, melyek a templomokat helyettesítették.

A hagyományos népi kismesterségek közül virágzott a gerencsérség (fazekasság), az itt található nagymennyiségű, jó minőségű agyagnak köszönhetően.